logo

Visegrádiak Versenyképessége 2021 – 2. rész

Előző bejegyzésünkben a Visegrádi országok (Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlováki röviden V4-ek) versenyképességének alakulását tekintettük át az IMD 2021. évi Versenyképességi Évkönyve nyomán. Akkor az Évkönyv versenyképességi koncepciójának első pillérére, azaz a gazdasági teljesítményre fókuszáltunk; most viszont a második és harmadik pillérre, azaz a kormányzati- illetve az üzleti hatékonyságra koncentrálva mutatjuk be a V4-ek versenyképességét.

V4 országok az IMD Versenyképességi Évkönyvében – Kormányzati- és üzleti hatékonyság

Ahogy azt korábbi bejegyzésünkben bemutattuk, az IMD Versenyképességi Évkönyv 4 pillér mentén értékeli a gazdaságok versenyképességét. A gazdasági teljesítmény és az infrastruktúra pillérek mellett a kormányzati-, illetve üzleti hatékonyság pillérek vizsgálhatóak. Míg előbbi arra utal, hogy mely kormányzati politikák támogatják az adott ország versenyképességet, addig utóbbi inkább azt nézi, hogy stimulálja-e az üzleti környezet a vállalatokat innovációra, profitabilitásuk növelésére?

Csehország a rangsor 34. tagja, ekképpen a V4 csoport legversenyképesebb gazdasága maradt (2014 óta őrzi ezt a státuszát, ugyanakkor relatív pozíciója a 2013-2014-es szintekről csak átmenetileg sikerült feljebb mozdulnia). Amikor a kormányzati teljesítményt nézzük, akkor a szakpolitikák egyenlőtlenségre gyakorolt hatásait is igyekszünk figyelembe venni. Igaz ugyan, hogy a csehek előtt álló legfontosabb kihívások között nem találjuk meg a napjaink egyik legsürgetőbb problémájaként emlegetett egyenlőtlenségek kérdését (GINI együtthatója alapján a 64 ország közül ezüstérmes helyezést ér el a cseh gazdaság, a mutató Szlovákia esetében szintén nagyon alacsony), viszont olyan kormányzati hatékonytalanságra utaló kihívások sorjázhatók, mint: (i) a munkáltatók kiemelkedő társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége (64 országból 60. Csehország); (ii) nagyon kis hatékonysággal működnek a kormányzati támogatási programok (60), az induló vállalkozások – start-up (58), cégek bejegyzése (51) – létrehozatala hosszadalmas, a közpénzügyek helyzete is aggályos (57). Az üzleti hatékonyság terén elsősorban a pénzügyi ismeretek hiányos volta (59), valamint az alacsony tőkepiaci kapitalizáció (57) említhető, ekképpen pedig a termelékenység és hatékonyság dolgában nem tudnak előrébb lépni (a 2020. évi 25. helyet 2021-ben a 30. követte).

Lengyelország nemzetközi versenyképessége alapvetően leszállóágban van. A legjelentősebb visszaeséseket a kormányzati, illetve üzleti hatékonyság terén láthatjuk (előbbiben 13, utóbbiban 17 helyet esett vissza a relatív rangsorban). Kihívásként merül fel a válságellenes programok hatékonyságának biztosítása (ami kikezdi az államháztartás fenntarthatóságát, lévén, hogy a deficit 2021-re megkörnyékezte a GDP 7%-át), a szolgáltatási szektor megerősítése annak érdekében, hogy a világjárványt gyors regenerálódás követhesse (a lengyel termelékenység és hatékonyság a 2020. évi 26. helyről a 35. helyre volt csak elég 2021-ben), az egészségügyi rendszer érezhető modernizálása (a telemedicinán és digitálison alapuló egészségügyi rendszer javítása), de az inkluzív digitális technológiák terén való hathatós előre lépésre is nagy szükség van. Nem beszélve persze a kiszámítható szabályozói környezetről (az intézményi környezet változékonyságát és nem kellően feszes EU-konformitását a véleményfelmérések rendre problémásnak ítélték). A társadalmi keretrendszeren így egyre nagyobb rés tátong, ami megbolygatja a politikai stabilitást is (pl.: nemzetközi összevetésben, a vizsgált 64 ország közül a 62. helyet foglalja el Lengyelország a társadalmi kohézió és egyenlő lehetőségek kritériumai vonatkozásában).

Magyarország az Évkönyv 42. helyére zárkózott fel, ami 5 helyes javulást jelent a 2020. évi pozícióhoz képest. A kormányzati hatékonyság dimenziójában hét helyes javulást láthatunk (a társasági nyereségadó terén a 64 ország közül Magyarország az 1. helyen áll, de a befektetés ösztönzés terén is 6. hazánk), ami elsősorban a kedvezőbbnek ítélt adópolitikából adódik (45-ről a 33. helyre), ami jótékonyan hat az üzleti élet szabályozásának megítélésére is (43-ról 39-re). Persze, Magyarországon az ÁFA mértéke továbbra is világelsőnek számít. Aggodalomra okot adó továbbá az, hogy a társadalmi-gazdasági rendszer és az azzal kölcsönhatásban lévő államműködés sok területen termelt ki krónikus hiányosságokat, így pl.: a versenyképességi szabályozás (54. hely), a foglalkoztatottak társadalombiztosítási terhe (55), de a protekcionizmusra való hajlam és gyakorlat (52. hely), illetve a megvesztegetés és korrupció (50) is itt említhető. Ebből fakadóan nem lepődhetünk meg azon, hogy az üzleti hatékonyság dimenziójában évek óta nem következett be látványos előrelépés (pl.: 2013-ban az 55. helyen szerepelt, 2014-ben az 56. helyen, ahová újfent visszaért 2021-re). Utóbbiban központi szerepe van az elérhető és hadra fogható képzett munkaerő hiányának (63), a kompetens szenior menedzserek kevés voltának (62), az agyelszívás (60) kimagasló mértékének, a globalizációval szembeni általános társadalmi attitűd negatív voltának (63). Ugyanakkor az üzleti hatékonyság terén beazonosítható javulás a korábbiakban említett fejlemények tükrében szintén érthető, így a foglalkoztatás kedvező trendje miatt javuló munkaerő-piaci kontextusról beszélhetünk (61. helyről felfejlődött az 54. helyre), de a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés bővülése is segítette a versenyképesség erősödését (49-ről a 47-re).

Szlovákia a rangsor 50. tagjaként a V4-ek legrosszabbul teljesítő tagja. Egy olyan gazdaságban, ahol a Vezetői véleményfelmérés, a makro- és mikroszintű társadalmi- és gazdasági adatok, a szakértői elemzések és a napi aktuálpolitikai döntések alapján leszögezhető, hogy hiányzik a kormányzati reformkezdeményezés (a munkaerő-piac szabályozása meglehetősen elmaradott, 62. pozíciót ért el a szlovák gazdaság e tekintetben); ahol nincs elégséges finanszírozási háttér a kis- és közepes méretű vállalkozások innovációjának és modernizációjának a megtámogatásához (nagy elvonás van a munkáltatók társadalombiztosítási járuléka révén is (62)), ahol relatíve gyenge a szabályozói környezet, ott nemzetközi összevetésben az oktatási intézmények minősége is csak alacsonyabb lehet, ami az emberi tőke minőségi fejleszthetőségét fogja vissza (pl.: ezért is lehet, hogy gyakornoki programok elterjedtsége a legalacsonyabb, a 64. helyen tanyázik e tekintetben Szlovákia). Ezzel megbéklyózza a sikeres digitális transzformációt (63) és a cégek sok esetben relokációra kényszerűlnek (63). Utóbbi önmagában utal a V4-ek közül még másutt is megfigyelhető útfüggőségre, azaz külföldi tőkére épített gazdasági modell jellegre, ami könnyen fenntarthatatlanná válhat a digitálizálódó és egyre inkább a zöld növekedést forszírozó világgazdaságban.

Zárszó

A versenyképesség nem szerencse dolga, a gazdasági kormányzás kiemelt prioritását kell, hogy élvezze a V4-ek esetében is, ahol a társadalmi-gazdasági fejlődés újabb kihívásokkal szembesül (pl.: az Ipar 4.0 és a mindent átható digitalizáció kikezd(het)i a foglalkoztatást, ezzel alááshatja az államháztartás kiegyensúlyozhatóságát, mi több, fokozhatja a politikai stabilitást veszélyeztető egyenlőtlenségeket is). A V4-ek versenyképessége azon áll vagy bukik, hogy a digitális átalakulás időszakában képesek-e értékalapú szakpolitikák révén úgy navigálni gazdaságaikat, hogy a helyenként igen élénken megfigyelhető útfüggőségüket is leküzdjék.

Jelen blogbejegyzés eredetileg a LUDECON Blogon jelent meg.

Olivér Kovács Ph.D is a Hungarian economist specialised in the research fields of sustainable development, fiscal sustainability, innovation and innovation policy.

Leave a Reply

*