logo

Digitális érettség 2018 – (J)avuló versenyképesség a Visegrádi országoknál?

coverkep_imd_digitalA svájci székhelyű IMD üzleti iskola Versenyképesség Kutató Központja immáron második ízben készített rangsort 63 ország digitális versenyképességéről. A jól ismert Versenyképességi Évkönyvhöz is felhasznált technológiai és tudományos infrastruktúrát mérő indikátorokat új kritériumokkal egészítették annak érdekében, hogy a tudás, a technológia és a jövőre való érettség pilléreire építve átfogó digitális rangsort hozzanak létre.
A DOBOGÓS HELYEZETTEK ÉS EURÓPA – TÁVOL ANALÓGIÁTÓL
A 2018-as rangsor élén az Egyesült Államok (1) áll, őt követi Szingapúr (2), majd Svédország (3). A digitális gazdaság kiépítésében viszonylag jól szerepelnek az európai kontinens országai is. A skandináv északiak közül Dánia (4), Norvégia (6) és Finnország (7) emelhető ki. Svájc (5) idén három pozíciót tudott javítani relatív helyzetén. Hollandia (9) idén is befért az első 10-be, igaz, három pozíciót lejjebb csúszott előző évi helyezéséhez képest. Az Európai Unió motorjául szolgáló Németország a tavalyi 17. helyről a 18. pozícióba került, lényegében azért, mert előtte nagyobb mozgolódások voltak: Dél-Korea (14) jelentőset javított és a tavalyi 19. helyéről, felkerült a 14. pozícióba; hozzá képest az előző évben még 12-ik Tajvan (16) nagyobb visszaesést szenvedett.
A VISEGRÁDI ORSZÁGOK (?)
A Visegrádi országok (Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) 2014 óta alapvetően a digitális versenyképességi rangsor középső harmadában helyezkedtek el. Csakhogy, rögtön hozzá kell tennünk azt, hogy Magyarország (46) és Szlovákia (50) divergálni kezdett (1. ábra).
1. ábra: A Visegrádi országok digitális versenyképessége (63 ország, 2014-2018)

1-abra_IMD

2018-ra a két ország olyan mélységek felé vette az útját, ami alulmúlja Oroszország (40), vagy a politikai instabilitással küzdő és évtizedek óta gazdasági stagnálást mutató Olaszország (41), de Jordánia (45), vagy Románia (47) és India (48) pozícióit is. Ezért hát erős kétségeink támadhatnak a tekintetben, hogy vajon a Visegrádi országok csoportjába tartoznak-e továbbra is ezek az országok.
Amennyiben a három fő pillér (tudás, technológia, érettség a jövőre) mentén mélyebbre kívánunk tekinteni, akkor a következő megállapításokat tehetjük:
A tudás alpillér (2. ábra) – mely a tehetségek, a képzés és oktatás, valamint az ország tudományos fókuszának dimenzióit igyekszik mérhető paraméterekkel megragadni – szempontjából: a 2016-ig tartó javulás után minden Visegrádi ország lejtmenetre kapcsolt.
2. ábra: A tudás-alpillér a Visegrádi országoknál (63 ország, 2014-2018)

2-abra_IMD

  • A tehetségek kibontakoztatása, megtartása és kiaknázása a vizsgált országok közül Csehországban (e tekintetben 63 ország közül 29-ik) és Lengyelországban (30) sikeresebb, míg Magyarország (46) és Szlovákia (56) nagyobb nehézségekkel kénytelen szembe nézni. Hazánk például a digitális/technológiai készségek és kompetenciák terén 60. a rangsorban, míg a cseh (36) és a lengyel (31) gazdaság jobban teljesít, mi több, a digitális versenyképesség terén a Visegrádiaktól divergáló Szlovákia (28) is lekörözte a magyar teljesítményt.
  • A képzés és oktatás terén Csehország (55), Magyarország (48), Lengyelország (35) és Szlovákia (47) is romló pályán van. Az előző évhez képest a legnagyobb romlást Lengyelország mutatta (23-ról 35-re esett vissza), de 2018-ban hazánk is öt hellyel van rosszabb helyen a 2014. évi pozíciójához képest. A teljes oktatásra fordított ráfordítás tekintetében Lengyelország (23) ugyan vezet a többi Visegrádi előtt (Csehország (50), Magyarország (34), Szlovákia (37)), összességében a kiadások puszta nagysága semmit nem mond a képzési és oktatási intézmények minőségéről és az oktatás tartalmáról, amin áll vagy bukik tulajdonképpen a digitális gazdaság sikere.
  • A tudományos fókusz esetében a legjobban Csehország (36) teljesít, őt követi Lengyelország (38), majd Szlovákia (42), és végül Magyarország (51) zárja a sort. Hazánk 2014 óta kezdetben javulásról árulkodott (49-ről 46-ra lépett előre 2016 és 2017-ben), de most újfent romlani kezdett. Az egyik legmeghatározóbb indikátor, a kutatás-fejlesztésre irányuló kiadás (az összes kiadás százalékában) indikátor tekintetében Csehország (22) jár a Visegrádiak közt élen. Szintén többet költ Magyarország (30), míg Lengyelország (35) és Szlovákia (44) kevesebbet.
A technológia-alpillér (3. ábra) – ami a szabályozói környezet, a tőkeellátottság, és a technológiai keretrendszer dimenzióit igyekszik mérhető paraméterekkel megragadni – azt közvetíti, hogy egyik Visegrádi országot sem a tartós javulás jellemzi, hanem inkább a lassú és kúszó romlás. Egyedüli kivételnek Lengyelország tűnik, ami mintha képes lett volna egy enyhébb korrekcióra 2017-ről 2018-ra: Csehország (31), Lengyelország (37), Magyarország (40) és Szlovákia (47). Az említett aldimenziókat nézve a következő megállapítások tehetők:
3. ábra: A technológia-alpillér a Visegrádi országoknál (63 ország, 2014-2018)

3-abra_IMD

  • A szabályozói környezet terén Csehország (44), Magyarország (35), Lengyelország (46) és Szlovákia (60). Vagyis, hazánk biztosít a többi Visegrádihoz képest jobb szabályozói közeget, ami az üzletvitel és a vállalatfejlesztés szempontjából sorsdöntő fontosságú. A fő probléma az, hogy Magyarország relatíve erős (35) 2018-as pozíciója egy pillanatkép csupán, 2014-től szemlélve a folyamatos és tartós romlás jellemzi (2014-ben még 23. volt). Kiemelhető például a cégalapítással összefüggő szabályozás könnyedsége (procedúra bonyolultsága, így a cégalapítás időigénye stb.), aminek alapján képzett rangsorban Magyarország a 38-ik, míg a többi Visegrádi mind mögötte található (Csehország (40), Lengyelország (55), Szlovákia 41)).
  • A tőkeellátottság tekintetében Csehország (19) és Lengyelország (32) teljesít jobban, hiszen hazánk csak az 51-ik, Szlovákia pedig csak a 46-ik tudott lenni 2018-ban. Nehezebb tehát forrást találni technológiai beruházáshoz, a bizonytalanság is nagyobb. Ezért is van az, hogy a kockázati tőke alapvetően sikeresebben tudott hozzájárulni a gazdasági fejlődéshez Csehországban (26) és Lengyelországban (21), míg a bizonytalanabb és nem eléggé diverzifikált gazdasággal jellemezhető Magyarországon (46) és Szlovákiában (50) a kockázati tőke megléte és bevethetősége sokkal problémásabb és korlátozottabb.
  • A technológiai keretrendszer tekintetében – ami magába foglalja a kommunikációs technológiákat, a mobil szélessávú előfizetők táborát, a vezeték nélküli szélessávú infrastruktúrát, az internetezők számát, vagy a magas technológia-tartalmú export arányát – Csehország (18) vezet, őt követi Szlovákia (34) és Lengyelország (37), majd pedig Magyarország (46). Hazánk 2014-ben még 36-ik volt, a lengyelek (34-ről 37-re) és a szlovákok (31-ről 34-re) csak enyhén rontottak 2014 óta, míg a csehek képesek voltak javulni (25-ről 18-ra). A magas technológia-tartalmú export arány kapcsán Magyarország (24) az első, őt követi Csehország (25), majd Szlovákia (38) és Lengyelország (44).
Az érettség a jövőre-alpillér tekintetében (4. ábra) – ami az alkalmazkodói attitűdöt, az agilis üzletvitelt és az információs-kommunikációs technológia integráltságát igyekszik különböző indikátorokkal megragadni – úgy tűnik, hogy Lengyelország (37) most már tartósan képes volt kapacitást fejleszteni és bővíteni, hiszen az ötvenes szintről sikeresen mozdult el 2017-re a 39-ik, majd idén a 37-ik helyre. Hozzá képest Csehország (34) korrekciót tudott végrehajtani, míg Szlovákia (53) és Magyarország (58) egyértelműen a tartós romlás állapotában leledzik.
4. ábra: Érettség a jövőre-alpillér a Visegrádi országoknál (63 ország, 2014-2018)

4-abra_IMD

  • Az alkalmazkodói attitűd – mely olyan területeket ölel fel, mint az elektronikus részvétel, internetes kiskereskedelem, tablet gépek birtoklása és használata, okostelefonok elterjedtsége, a globalizációval szembeni attitűd – azt mutatja, hogy Lengyelország (33) és Csehország (34) javuló pályán van. 2014-ben még a lengyel gazdaság 54-ik, a cseh 35-ik volt); míg Magyarország és Szlovákia a diametrikus ellenpólus, azaz ott a romlás vált karakterizáló jellemvonássá 2014 óta (Magyarország 2014-ben 39-ik, Szlovákia pedig 47-ik volt). Kiemelhető például az elektronikus részvétel kérdését a közügyekben, aminek kapcsán szintén az látszik, hogy Lengyelország (14) és Csehország (52) előrébb jár, mint Magyarország (58) vagy Szlovákia (54).
  • Az agilis üzletvezetés – felöleli az innovatív cégek számát, a tudástranszfert, a Big Data alapú analitika alkalmazását stb. – szempontjából Csehország (25) és Lengyelország (40) teljesít jobban a Visegrádiakon belül. Magyarország az 56-ik, Szlovákia az 58-ik. Itt is kirajzolható a két ellentétes irányú trend: javuló cseh és lengyel állapotok állnak szembe a romló magyar és szlovák adatokkal. Természetesen a helyzet soha sem fekete vagy fehér, a Big Data analitikák alkalmazása terén például Szlovákia (44) jól teljesít (Csehország (51), Magyarország (50), Lengyelország 37)).
  • Az IKT integráltság tekintetében – ami olyan területeket ölel fel, mint az elektronikus közigazgatás, e-kormányzat, kiberbiztonság, vagy a szoftverekkel történő kalózkodás stb. – már Csehország (34) és Magyarország (36) dominált a Visegrádiak között 2018-ban (Lengyelország (40), Szlovákia (45)). Magyarország pozíciója itt is romlófélben van, 2014-ben még 33-ik volt, igaz ugyan, hogy 2017-ről sikerült 2 helyet javítania). Az elektronikus kormányzás terén például Lengyelország (31) és Magyarország (39) tűnik ki, míg a cseh (41) és a szlovák (50) gazdaság lemaradónak számít.[1]
[1] E helyezéseket tükrözi az elektronikus közszolgáltatásokat használó állampolgárok aránya, akik elektronikusan töltötték ki és adták be a szükséges formanyomtatványokat. Az Európai Bizottság Digitális Irányítótáblája (Digital Scoreboard 2018) szerint ezek az adatok a következők: Csehország (14%), Magyarország (29%), Lengyelország (21%), Szlovákia (15%). Ha ezt az arányt az internetező állampolgárok számára vetítve adjuk meg, akkor: Csehország (53%), Magyarország (59%), Lengyelország (40%), Szlovákia (57%).